Mi az IP-címem?

A nyilvános IP-cím az az azonosító, amelyet az internetszolgáltatója az Ön internetkapcsolatához rendel. Ezt a címet látja minden weboldal és online szolgáltatás, amellyel kapcsolatba lép. Otthon az ugyanahhoz a routerhez csatlakozó összes eszköz (számítógép, telefon, televízió) általában ugyanazon a nyilvános IP-címen osztozik: a router végzi a fordítást a helyi hálózat és az internet között (NAT).

Nem tévesztendő össze a privát IP-címmel (például 192.168.1.20 vagy 10.0.0.5), amelyet a router oszt ki a helyi hálózat minden eszközének: ez utóbbi az internet felől soha nem látható.

Az interneten a címek két generációja él egymás mellett:

• IPv4: a hagyományos formátum, négy, pontokkal elválasztott szám 0 és 255 között (például 203.0.113.7). A 4,3 milliárd lehetséges cím mára elfogyott, ezért a szolgáltatók kénytelenek ugyanazt a címet több előfizető között megosztani (CGNAT).
• IPv6: a modern formátum, nyolc, kettőspontokkal elválasztott hexadecimális csoport (például 2001:db8::1). Címtere gyakorlatilag kimeríthetetlen, így minden eszköz saját, egyedi címet kaphat.

A legtöbb újabb kapcsolat „dual-stack”: egyszerre rendelkezik mindkét címtípussal, és minden szoftver maga dönti el, melyik címcsaládot használja az adott kapcsolathoz.

Az észlelés teljes egészében szerveroldalon történik: az eszköz annak a kapcsolatnak a forráscímét jeleníti meg, amelyet a böngészője az imént létesített az oldallal. Sem JavaScript, sem külső szolgáltatás, sem külső adatbázis nem vesz részt a folyamatban.

Egy hálózati kapcsolat egyszerre csak egy címcsaládot használ: ha a böngészője IPv4-en érte el az oldalt, csak az IPv4-címe látható (és fordítva). Ezért jelenik meg egyetlen cím, a verziójának feltüntetésével együtt.

Az IP-címe olyan információ, amelyet minden weboldal automatikusan megkap, amint Ön meglátogatja: ez az eszköz tehát nem „begyűjti” a címet, csupán megmutatja, amit a szerver amúgy is lát. A megjelenített címet nem rögzítjük, nem kapcsoljuk profilhoz és nem adjuk tovább harmadik félnek, az oldal pedig semmilyen reklámot vagy hirdetési nyomkövetőt nem tartalmaz.

Néhány gyakori helyzet, amikor szükség lehet a nyilvános IP-címre:

• a cím engedélyezése egy tűzfal, szerver vagy adatbázis fehérlistáján;
• távoli hozzáférés (SSH, VPN, távoli asztal) vagy porttovábbítás beállítása a routeren;
• annak ellenőrzése, hogy a VPN vagy a proxy valóban aktív-e: a megjelenő címnek a VPN címének kell lennie, nem az internetszolgáltatóénak;
• a cím megadása a technikai ügyfélszolgálatnak egy kapcsolati hiba diagnosztizálásához;
• annak ellenőrzése, hogy a cím megváltozik-e a router újraindítása után (dinamikus cím), vagy állandó marad (statikus cím).

A fejlesztők parancssorból is lekérhetik a címüket az oldal API-ján keresztül, amelyet az eszköz API fülén dokumentáltunk.